A féli Alapiskola falunk legfontosabb intézménye: a legkevesebb 165 éves fennállása alatt itt tanultak a község gyermekei, köztük nagyapám és édesapám olvasást, betűvetést, számolást…….

A féli Alapiskola alapításának idejéről nincsenek pontos adataink. A hivatalos feljegyzésekből tudjuk, hogy miután a falu vályogból épült, nádfedeles iskolaépülete felett eljárt az idő, az egyházközség új, tágasabb iskola felépítéséről döntött.

1850-ben Theisz János plébános működése idején került átadásra az akkor rendkívül modernnek számító, kéttantermes iskola kántortanítói és segédtanítói lakással, amelyet 1906-ban harmadik tanteremmel bővítettek a megnövekedett gyermeklétszám miatt. Ez az épület részben még ma is áll, itt van a 24. számú Szent László cserkészcsapat otthona.

A tanulók létszáma tovább emelkedett, ezért a féli egyházközség újabb iskola építésébe fogott – önerőből – amely már egyemeletes, hat tantermes épület volt. Ebben az épületben működik napjainkban a magyar és a szlovák óvoda.

A gyermeklétszám tovább gyarapodott (óh, azok a régi szép idők!), ezért a féliek következő óhaja a teljes szervezettségű iskola lett, amely a szülők hathatós segítségével – két kezük munkájával 1974-re épült meg.

Sajnos az akkori hatalom nem tartotta kívánatosnak a teljes szervezettségű magyar alapiskola létrejöttét az akkor még túlnyomórészt magyar faluban annak ellenére, hogy emberhez méltatlan körülmények között utazott naponta legkevesebb 100 gyerek Éberhardra, ahol szintén kevés volt az osztályterem, ezért 3 helyszínem folyt a tanítás. A magyar szülőkkel társadalmi munkában –hamis ígéretekkel- felépíttetett épületet más célra szánták….

Az akkori szülők nem adták fel, kérvényeikkel folyamatosan ostromolták a hivatalokat és 1978-ban, nagyon kemény harcok árán – hisz a kommunista hatalom nem tűrte az ellenszegülőket – a tanévkezdés helyett sztrájkba lépve, a magyar szülők bátor és rettenthetetlen kiállása után indulhatott meg a tanítás az új, kilenc osztályos iskolában.

Ez a rövid történet is arról tanúskodik, hogy a féli faluközösség mindig fontosnak tartotta gyermekei iskoláztatását és ezért háromszor is nekirugaszkodott az iskolaépítésnek. Félben az iskola nem csak „oktatási intézmény“ volt: a falu szellemi központjának szerepét is betöltötte – ez a mai napig így van.

1978-ban a VIII.A osztályba jártam (mert akkor még VIII.B is volt!) és ebből az iskolából indított útnak a nagybetűs ÉLET felé Méry Mária tanító néni, az osztályfőnökünk és tanítótársai. Soha nem is álmodtam volna, hogy egyszer majd igazgatóként az iskola élére kerülök.

Bevallom, nekem sem volt mindig öröm iskolába menni, az osztályban is előfordultak összezördülések és „örök harag“ –megnyilvánulások, de mindez elmúlt, emlékeim többsége a szép és kedves történésekre vonatkozik.

Örömmel nézem reggelente az iskolába érkező diáksereget: többségében vidáman és jókedvűen jönnek, mert az iskola a tanuláson kívül helyt ad a játéknak, a szórakozásnak és a kedvteléseknek is. Aki pedig rosszkedvűen érkezik, rövid időn belül felvidítják barátai, osztálytársai…

Pomichalné Bogár Mária, iskolaigazgató